Vadliba

Több...

...az, amire képes vagy, mint amit magadról hiszel.

De úgysem hiszed el, amíg meg nem teszed. Akkor is megteszed, ha nem akarod/nincs kedved/félsz.

(csak az történt, hogy azt mondtam: "sötétben, egyedül úgyse lesz bátorságod futni" - volt. És örömöt találtam benne. Elmúlt pillanatok örömét, meg a jelen erőfeszítéseiét.)

Miért?:)

Hogy egyetlen szótól könnyes lesz a szem(em)?

S már nem is szégyellem. Nem is akarom takargatni. Már tudom kezelni, tudok neki örülni és hálás lenni - a szóért. Pedig nem is tudja, akinek hálálkodom.

Mókás

Káposztaleves kapszula.

Pár nappal azután fedeztem fel, hogy ez volt a menü. Meresztettem is a szemem rendesen. Az első gondolatom ez volt: tényleg nagyon megöregedtem. Hogy emberek képesek kapszula formájában lenyelni azt, ami egyébként egy finom eledel és ezért még egy csomó pénzt is áldoznak.  Aztán gyorsan arra gondoltam: milyen fiatal vagyok! Eszembe nem jutna patikában megvenni. Házilag készítem. És nagyon szeretem.

Ha nem válaszolsz

...nem sértődöm meg. Azért sem. Sőt! Még csak szomorú sem leszek.:)

Az Idő (az a relatív...)

Mértékegysége a Szeretet.

Mindent felülír.

Még önmagát is.

Mindennap

Drukkolok Neked.:)

Lássuk a medvét!:)

Az orosz  miatt (is) elfogult vagyok ezzel a mackóval, azt hiszem ezzel vett le a lábamról. KÖSZÖNÖM. Köszönöm, hogy szembenézésre késztettél, Paloma...:)

Paloma Negrától kaptam, de ezt most én adom Neked:

1. Nem szeretek játékot megállítani, ha az valóban játék. Sőt. Szeretek mindent játékból csinálni, mert annak szabályai vannak és azok "véresen komolyak":)) Játékban nincs lökdösődés, nincs sértegetés, nincsenek "tyúkperek", a játékban csak játék van. A játékban csak egyformák vannak különböző színekből és formákból kirakva, de helye van mindennek és mindenkinek.

2. Vadlibaságom nem a véletlen  műve: vízimádó vagyok. (meg még hal is.:))

3. Hiszek a kimondhatatlanságban, hogy a szó mögött mindig ott az ember, egy sokkal nagyobb Teljesség.

Adom tovább a mackót:

Szittyazolinak elsőnek. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok vele, a sok-sok vidám percért, a játékosságáért és személyesen hálából. Ami ugyan nem érdem, egyszerűen így van: mert Ő az, aki akkor is értett, amikor én magam sem, de legalábbis úgy tett:) - szóval belement velem a játékba és még a mélytől sem riadt vissza.

Jelen-létnek, akit nagyon közel érzek a magam vívódásaihoz, a magam felfelé való törekvéséhez. Hálás vagyok, hogy megismerhettem Őt.

Orbigabinak inspiráló gondolatgazdagságáért. Akiből bőven árad, hogy aki arra téved, ne maradjon rest és maga is állást foglalhasson. (Még akkor is, ha nem ért vele egyet.)

és

Csabmesternek a pontos, merész de mindig udvarias, férfias megállapításaiért. Akinek tömörségén túl is kikandikálnak az érzései.

És mindenkinek aki itt jár...

Semmi más

nem jó, csak szeretni!!!

Minden más boldogtalanná, erőtlenné tesz.

Persze, ehhez tudnom kell, milyen az, amikor nem szeret(l)ek.:)

Mosoly

- Fáradt és  kialvatlan vagyok.

- Ahhoz képest elég mosolygósnak látszol.

- Mert az élet ezt követeli. Csak az a baj, hogy így a többiek azt hiszik,  nekem milyen jó.

- Nem sejthetik, hogy ez neked mibe kerül.

(15 éves)

Gyerekes logika

Az ember 30-35 éves korában van a csúcson. Innen kezdve fokozatosan leépül, fizikailag, szellemileg és minden egyéb szempontból.

- Mi kb. egyforma messze vagyunk 30-tól.  Te annyival vagy több 30-nál, mint amennyivel én kevesebb. Vagyis  egyformán vagyunk gyerekek.:)

Néha úgy érzem, a testünk csak tévedésből van  nem ugyanazon az oldalon. Igaz, sokféle szerepet el kell tudjak játszani, vele vagy mással. Amikor a nem egészen 18 éves fiam így hív fel:

- Éltek még? - másfél órával előtte mondtam, hogy indulunk érte, akkor sem voltam biztos abban, kettőnk közül melyik a felnőtt.:) Nem sürgetett, aggódott.

Egy igazi sportember

Versenyben számolnak, röpülnek a pluszok, amit bőkezűen osztogatok. Meg a "b... m...!"-ektől is sűrű lesz a levegő, hiszen egy előjel, egy osztás könnyen okoz galibát.:)

Ő, akinek egy plusszt sem sikerül zsákmányolnia, pedig végig küzdött emberesen, óra végén mosolyogva köszön el:

"Ez jó volt!"

Gyors vagyok

Ezt onnan tudom, mert  fotocellás ajtók előtt rendre meg kell állnom várni, amíg kinyílnak.

Szerintük

ők: Egy érettségi 40 000 Ft.

én: Az nem is rossz! Mennyi lehet egy diploma?

ők: Miért, diplomát is lehet venni?

(Egy picit azért csodálkozom az ő csodálkozásukon. Ha érettségit vennének, mi állja útját az utóbbinak?)

én: Másképp mit keresnék itt?

ők: Ez Facebookos megjegyzés volt.:)

Lépre mentem, s úgy jártam, mint más:), avagy: Mi a siker? (nekem)

Siker,  ha az ébredés első pillanata ez:  "jaj, de jó! Reggel van és felébredtem!"

Siker, ha hétköznap reggel időben sikerül kibújni az ágyból.

Siker, ha marad idő a reggeli fogmosásra és friss lehelettel, üdén indulhatok munkába.

Siker, ha reggel jut idő egy pillantásra az ég felé, hogy rágyönyörödjek mindennap újra és újra, milyen csodaszép a világ!

Siker, ha mosolyogni tudok a tömegben, bárki lép a lábamra vagy rosszmájú megjegyzést tesz a "Napra", az időjárásra, mindegy, bármire, csak moroghasson egyet...

Siker, ha valaki váratlanul kedvesen reagál egy szóra, egy tekintetre.

Siker, ha valamit elfelejtek, és amikor ezt szóvá teszik, nem akarok a föld alá bújni szégyenemben, átkozva még a  megszületésem pillanatát is, és közben újra és újra mantrázni, hogy "én milyen balfék vagyok és mikor tanulom már meg?"...hanem helyette örülök, hogy kijavíthatom a hibát és senki nem veszi érte a fejemet.

Siker, ha egy váratlan helyzetben nyugodt tudok maradni és felül tudok emelkedni körülményeken és időben sikerül megoldani - ha meg kell.

De az egyetlen, a mindent elsöprő, az értelme mindennek, ha beszélgetni tudok Vele, ha sosem felejtem el, hogy minden pillanatot Tőle kapok, mert a következő már Odaát találhat, hát nem kell hajszolnom semmit, csak egyet, egyetlenegyet: az érzést, hogy Vele vagyok. Életem minden percében. Ez a siker. A többi, minden más csak utána kap értelmet. Vagy inkább ennek fényében.

És ugye nem kell mondanom, hogy természetesen sok minden kimaradt a felsorolásból és amikor újra végiggondoltam, akkor arra jöttem rá, hogy a "siker" szót nálam helyettesíti az "öröm". Nekem ez a kettő ugyanaz.

És még valami: ma sok (tényleg!) kudarc ért. Még nincs vége a napnak, de minden "pofonnál" arra gondoltam: "Gyerünk Vadliba! Mosolyogj! Most!". És sikerült. Jött a következő, és azt gondolom, lesz még nehéz pillanat. Úgy érzem, túl azon, hogy nem húzott le semmi, hogy minden pillanat az elengedésé volt (hisz én magam kötöm magam legjobban a sikertelenségeimhez:), amit sikerként élek meg, az ez: hogy van kihez fordulni. Hogy van kit kérni. Hogy van kinek mondani! Hogy van, aki meghallgat. Meg olyan is van, akinek nem mondom, pedig talán mondhatnám. És semmit nem vesz el a dolog értékéből a tény, ha valójában "nem" a válasz, az sem. Ezt nevezem sikernek! Hogy nem vagyok magam, ha arra van szükségem. Ha kell, pedig csinálom egyedül - Vele - magamról elfelejtkezve.

Szóval a siker: ha élek - Vele!:)

Szeretettel Lacibának:)

Ági, aki magyar:)

Mobil nélkül elkerüljük egymást a főváros egy forgalmas pontján.

Ő habozás nélkül betoppan lakóhelyem (egyik) kocsmájába, körbenéz és két kérdése van:

- Ismernek - e engem?:)

- Kaphatna - e kölcsön egy mobilt, hogy felhívhasson?

Az ÉN barátnőm!:))

Húsz éves. Napról-napra büszkébb vagyok rá, hogy ismerhetem. Németországban tanul, képzőművésznek készül és már most is gyönyörűség nézni, amiket alkot.

Paradoxon

Megteremtődtem ésszel - kis túlzással:), elmével és a végtelen vággyal az elme nélküli állapot után.

Mi a...

Lecsó, lecsó!:)

Mert az élethez ez is kell.

A receptet Közép-Európa legjobb lecsókészítőjétől kaptam.:)

Azalatt mesélte el, amíg egy réten üldögéltem és közben simogathattam egy sámáni tekintetű, hatalmas, hosszú fehérszőrűt:) - aki még sosem engedett ennyire közel magához.

Viszont felelősséget nem vállalhatok érte, mert pl. a worcestershire-szószt kihagytam.

De aki megkóstolta, azt mondta: "Jövök máskor is!" - pedig nem is hozzám jött.:)

Szóval, valószínűleg hatott a terápia.

A figyelem

...energiával tölt fel. Ha a szemedbe nézek, olyan mintha ennivalót töltenék magamba.

Borcímke

"Ajánlott főként férfi emböröknek bakfittyezéshez, bajvíváshoz és csínytevéshez."

A nő legfeljebb mosolyog. Vagy ha a bor hatására a férfiembörnek  netán "csínytevéshez" támadna kedve, legfeljebb bátran mondhatja: "Bakfitty!"

Vajon erre gondolt a címke készítője?:)

Mostanában...

...körbevesz egy ismeretlen hódoló.

Olyan figyelmes, olyan gyengéd, pedig a nevem sem mondta még, de mindenütt ott érem, ahol vagyok, hogy biztosan tudom: csak Férfi lehet az illető.

Hűvösek a napok, pedig a naptár, a sok éves átlag, meg a többi szerint valami egészen másnak kellene lennie. Hűvösek és milyen jól esik: megkönnyebbülök tőle. Nem veteti le erőszakosan a ruhámat, maradhatok az emberek között úgy, hogy jól érzem magam. Tudom, hogy titokban  Ő vár, de sejti: milyen könnyen jövök zavarba, most megkímél és elhiszi, hogy csak Előtte, csak Miatta esik jól a meztelenség.

Időnként végigsimít, csak lágyan, nem erőszakosan, alig érint, pedig tehetné: hisz akkora ereje van, száz ember sem bírna vele, ha kedve kerekedne egy kis csetepatéhoz. De ő nem: nem tépi le a sálam, nem tép a hajamba, csak az arcomat simogatja, gyöngéden.

És itat, ha szomjas vagyok...mert voltak más napok, amikor csak összetapadt a száj az olthatatlan szomjúságtól. Most nem gyötör a vágy, annyit ad, hogy könnyűnek érzem magam, jól esik a mozdulat.

Néha, egy váratlan percre megmutatja magát, előkandikál és rámnevet, nehogy a fénytelenség kedvem szegje, s aztán újra vissza, el...hogy belevethessem magam jókedvűen a munkába. Mert fülembe súgta: ha nem látsz is, vagyok.

Legyen elég, ha az elkövetője tudja, hogyan inspirált...:)

Zöld ház - a tenger harmatával:) - II.

Holdfényben szerettem volna, meg képekkel - ez most nem jött össze.

Hiszen az is véletlen, hogy ma beléptem. De előbb még rácsodálkozom az utcára néző, két nagy ívelt ablakra, aminek színes üvegein keresztül kintről csak annyi tudható: valaki otthon van.

Csengetek: három hatalmas kutya toppan elő a sötétből. Nem kis hangon tudatják, hogy idegen áll  a kapu előtt.  Hármójuk közül a legszebb, a leglenyűgözőbb, legfélelmetesebb és legtekintélyesebb egy hatalmas, fehér kuvasz: a maga fél évével. Ő: Sámán. Egy ilyen névhez lehet-e egyáltalán hozzátenni valamit is? Féléves, de simán derekamig ér, s nem hallgat el, pedig már ott áll előttem a kerítésnél, legszívesebben a rácson keresztül is megsimogatnám, ha hagyná...de ő nem az a fajta.:)

(Igaz, egyszer, nem olyan rég, miközben beszélgettem a gazdájával, egy óvatlan pillanatban odajött és megnyalta a kezem:) - persze csak úgy, hogy a gazdi ne vegye észre:)

Nyílik a kapu: lépegetek a macskaköveken(!), amik teleszóródtak  a hulló fűzfalevéllel. Már...?

Odabent pedig sok mindent megtudhatok: hogy ez volt a település első emeletes háza(úgy látszik, már az építtetője is...!:). Hogyan maradt meg az ablak alatti polcos tároló bájos, fával burkolt zugnak a radiátor számára. Hogyan került az ablak  melletti falmélyedésbe a szépséges diópáccal kezelt fenyőfából készült könyvespolc. Hogyan lett fűtéscsövek helyett egyszerű, de annál szebb fakorlát a falon, a lépcsőfeljáró mellett végig, s milyen hasznos kapaszkodó!

Az új (de régiből épített) cserépkályha előtt két hatalmas üvegtábla vár a sorsára: ki tudja még mire, de valamire biztosan jók lesznek! De ez nem minden...mert az üvegtábláknak támasztva egy "ezeréves" gyúrótábla! Épen, teljesen használható állapotban, még egy madzag is lóg rajta: úgy csábít, hogy felemeljem és magammal hozzam - milyen jól jönne néha!:) (ő úgysem használja:)

Kint üldögélünk a csillagok alatt, a fekete macska időnként hihetetlen eleganciával egyik farönkről a másikra szökken, a kutyák felváltva jönnek közénk és letelepszenek valamelyikünk lába előtt, na jó, a gazdi elé többször.

Muszáj szólnom a támfalról (ami legutóbb még csak egy nagy halom kő volt) - gyönyörű ívekkel  és olyan harmóniában állnak a kövek, ahogyan azt csak emberi kéz képes türelemmel, kitartással felépíteni. Érezni, ez a kéz minden egyes szabálytalan kőnek helyet keresett és a hozzá legjobban illeszkedőt rakta mellé - semmi habarcs: csak a súlyuk és a gondos elhelyezés tartja őket és ad formát. Ahogyan az a természetben is...szép.

S a beszélgetés végére már én is tudom, mi a fejlődés és hogy nem én vagyok az egyetlen, aki egy bizalomra épülő világról álmodom - ahol nem kell tudjam az okokat, nem kell ismernem múltat és jövőt, elég lenne embernek lenni, emberként tisztelni mindenkit addig, addig az egy percig, óráig...évekig, amíg az élet egymás mellé sodor bennünket.

Ó, ha egyszer...

...megérteném azt a logikát, ami mentén a nagyáruházak (ez itt nem a reklám helye) dolgozói elhelyezik a polcokon az áruikat!

Pl.: ételízesítő és fűszerek miért vannak két egymástól távol lévő helyen? És pláne: fűszerek mit keresnek a fagyishűtő fölött?

Kedvencem az élesztő. A legtöbb kört rendszerint azért teszem, természetesen mindig jól megrakott kosárral, mert persze hogy csak utoljára jut eszembe.

Jóvanno,  sportolok:)

Gyerekkor - a játék:)

Majdnem fél évszázada, a reggelik:

Nővéremmel, aki egy tízessel volt több nálam, iskolába sem ugyanabba jártunk, de lelkiismeretesen ébresztett minden reggel, s amikor végre kikecmeregtem az ágyból, az asztalon gőzölgött a csészében a tea, s mellette odakészítve keksz. Semmi extra: közönséges bolti keksz. Nem volt nálunk divat sütni. Nem tudom hogyan csinálta, de minden reggel ugyanígy, minden reggel ugyanez. Soha egy zokszó, egy panaszra nem emlékszem, természetes volt neki, hogy egyszem hugicáját ő kíséri iskolába. Útközben azért sürgetett, hiszen neki messzebbre kellett mennie, komolyabb, "igazi" nagy iskolába (gimnáziumba!) járt, de másnap kezdődött minden előlről. A mosolyára emlékszem...

Ebéd:

Az már homályba vész, hogy mennyire volt gyakori: a vasárnapi csirkepaprikás, galuskával. Amit édesanyám még kanállal szaggatott. Mindig csodálkozva figyeltem a kezét, hogyan képes olyan gyorsan csinálni. Nekem már ezt nem kellett megtanulnom:)

Vacsora:

A legellenállhatatlanabb, mert nem voltam túl jó evő, apukám katonái: szalonna és kenyér. Egyszer szeretném már megtudni, miért hívják a falatot katonának?:)

Nem elbliccelni akarom a dolgot, de őszintén: nem étkeztünk túl változatosan. A karácsonyi bejglin kívül más süteményt nem ismertem. Zsíros kenyér és főzelékek: minden mennyiségben.

Cserébe viszont minden zöldséget, minden gyümölcsöt mai napig nagyon szívesen rágcsálok: nyersen:)

Küldöm tovább a játékot Morgómedvének, Csabmesternek, Szittyazolinak, Juniknak és Stalikának és ha egy kis csalást megengednétek:), Útonnak is.

Feltéve, hogy erre jártok és feltéve, hogy elfogadjátok.:)

A felkérés innen érkezett hozzám:

http://palomanegra.freeblog.hu/archives/2011/07/17/ebed_elott/

amit most megköszönök.

Tudom.

Kérdések nélkül helyben toporgok.

Túrósztrájk

Drága, hát nem mennek a pultok környékére sem.

Pár nap alatt lement az ára.

Szerelemsztrájk.

A közelébe se megyek.

Kis fekete kutyus

Ugat rám és ha lépek, a bokámat harapdálja.

Ha leguggolok elé, a buksiját tartja és simogatom - hálásan néz rám.

...hm.

Fáj a kezem.

Az egész karom. A jobbik. Hetek óta - most már. (görkori:)

Azt hittem, pár nap múlva elmúlik.

Dolgaim közben mindig beleütközöm. Most aztán szerethetem magam.

Nem tudok annyit, amennyit kellene, szeretnék.

Egyik pillanatban elesettnek érzem magam, hiába küszködöm vele, sorra elmaradnak dolgok.

Néha azt mondom: talán holnap...s aztán holnap újra.

Aztán átélem: minden tárgy a helyén van. Minden a helyén van. Én is.

Amikor felemelek egy edényt, az akkor és ott, abban a pillanatban is helyén van, a mozdulat közben, előtte és utána is. Hiszen ha elmosom, ha átrakom egy másikra, az ugyanúgy ideiglenes lesz, az érzékelt időben szinte mérhetetlen az az időtartam, amíg az általam rendnek nevezett állapot tart. Nincs hiány, semmiben. Nézhetem ugyanazt a dolgot  így is. Már nem is a kezem, hanem a gondolat teszi, hogy a ruhadarabok a szárítóra kerülnek, a zokninak párja lesz. Ha nem most, időben:)

Csizmás...

...kandúr. De inkább csizmás vadliba. Csizmával ugyan kicsit nehezebb a röpködés, de most pont ezzel próbálkozom.

Tegnap - kis segítséggel:), köszönet érte! - beszereztem egy gumicsizmát, és hétvégén irány:

Váralja, Gemenc, tolnai dombság - egy szakrális földrajz tábor!

(csak súgom, hogy az eredeti programban egy szittya földvár is szerepelt:)

Talán...majd mesélek.

Egyszerűség

Szükségem van rá.

Ha tetszik: egy kicsit szegénység.

Rendezetlenség - amiből majd Vele rend lesz.

Lemondás - néha magam ellenére.

Hogy Vele lehessek.